2009. szeptember 26., szombat

Miskolctapolca története "Babonás ez a táj, melynek látványa is gyógyít"


Tapolca a természeti szépségekben bővelkedő Hejő patak völgyében, a Bükk hegység keleti részében helyezkedik el. Üdülőterületté válása a 20. század első felének Miskolc közelségében, s egy nagyváros igényeinek megfelelően történt. A kis település sajátosságait az itt feltörő gyógyforrások adják. Ezek nemcsak a növényzetet határozzák meg , hanem egy jellegzetes, páradús levegőt is kialakítottak. A pihenni vágyók nemcsak ezért, hanem -s főleg - gyógyhatású szabad strandjáért keresik fel nagy számban.


Tapolca látványai, különlegességei közé tartozik az őskorból megmaradt emberi telephely. Az 1920-as évek elején bukkantak a Szentkereszthegyen lévő barlangban a jégkori ember maradványaira. A leletek harminc-negyvenezer évesek, pattintott kőeszközöket, női ékszerként használt darabokat, s csontleleteket is tartalmaznak. Ezek egykori kiállításon voltak láthatók, jelenleg a leletanyag töredékét a Hermann Ottó Múzeum ősrégészeti gyűjteménye őrzi.A település folyamatos lakottságra utal az őskori földvár, illetve annak napjainkban látható maradványa is. A mai barlangfürdő felett a múlt század utolsó évtizedeiben bukkantak először a sánc (akkor még jó állapotban megmaradt) maradványaira. A 20. század elején kőbányát nyitottak a közelben, s ez nem csak a hegyoldalt, hanem az őskori maradványokat is erősen károsította, pusztította. A szakemberek felvetése szerint ezen a területen az első telephely a neolitikumban keletkezett, majd a késő bronzkorban, ezt követően pedig a késő keltakor embere lakta, használta.


A Miskolctól 7 km-re található Miskolc-Tapolcai üdülőhely, különleges mikroklímájával, helyi jelentőségű, védett parkjával, csónakázó tavával, s a gyógyhatású termálvíz vájta természetes üregek feltárásaira megépült Barlangfürdőjével várja a pihenni, szórakozni, üdülnivágyókat.
A városból gépkocsival, helyi autóbusz járattal és ma már kiépített kerékpárúton is eljuthatunk Miskolc-Tapolcára. Külön kiemelendő, hogy ezt az utat a Hejő-patak mentén gyalog, futva vagy kocogva is megtehetjük.


Tapolca már 13-14. században összekapcsolódott Miskolc és a szomszédos kisebb települések, egykori falvak történetével. A Miskolcot alapító nemzettségeknek itt volt a központja, itt alakította ki a temetkezési helyét is. A monostor meglétére 1219-ből utal az első adat. A 14 század második felétől már nem használták temetkezési helyül, de a bencés szerzetesek továbbra is itt lakhattak. Az apátságot a 16 század elején, közepén többször is támadás érte, a török időkben is pusztították. A rombolások eredményeként az épületek tönkrementek, a szerzetesek elmenekültek, a környezet elvadult, elmocsarasodott. Ez is oka lehet annak, hogy az egykor virágzó kultúra tárgyi emlékei mindmáig nem kerültek elő a föld mélyéből.Az elpusztított, felégetett, elmocsarasodott Tapolcáról nagyon hosszú időn keresztül nem szólnak a feljegyzések. A 19. század közepétől megszaporodtak az említések, de még ekkor sem nevezik településnek, lakott helynek. Görömböly határában, e településhez tartozó pusztaként nevezik, amelyről mindenki tudja, hogy vize soha nem fagy be. A forrás környéki rengetegben ekkor még honosak a nagyvadak (őz, szarvas, vaddisznó), de találkoztak medvével is. Jellegzetességét a miskolci és görömbölyi lakosok szőlői adják. A leírások szerint ezek a dombok különösen jó bort teremtek. Lakott hely ugyan nem volt, de a mai fürdő "őstörténete" visszanyúlik a 18. század elejére, melyről a fürdőről szóló bejegyzésből részletesen tájékozódhat az olvasó.