Miskolctapolca Turizmusfejlesztési Koncepciója

2009. október 24., szombat

http://terv.miskolc.hu/files/1670436-3307-Miskolctapolca_Turizmusfejlesztesi_Koncepcioja.pdf

A Lillafüredi pisztrángtelep története

A lillafüredi pisztrángtenyésztésnek, és horgászatnak nagy múltja van.

A Szinva-patak völgyében mésztufa pincékben keltették a különbözõ tenyésztelepekrõl szállított ikrát, majd a kikelt ivadékot telepítették a patakokba, és a Hámori-tóba.Herman Ottó már 1906-ban javasolta az Országos Halászati Felügyelõségnek, a Szinva-patak völgyében egy szakszerû pisztrángtelep megépítését, ami különbözõ okok miatt nem valósult meg.1932-ben a Hámori tó pisztrángjainak 80%-a egy betegség következtében elpusztult. Ekkor került ismét elõ az 1906-ban készített terv, de ahova Herman Ottó megálmodta, ott fürdõtelep, villák épültek, és egy farakodó került kialakításra.A választás ekkor a Garadna-völgyére esett, ahol a Margit-forrás állandó hõmérsékletû, oxigéndús vize az ikrakeltetésre, tavak táplálására a legmegfelelõbb volt.A Magyar Királyi Erdõigazgatóság az építkezést 1932 õszén kezdte meg. Az elõször egy 32 m2-es keltetõház épült fából.
Majd elkészült négy tó a Garadna-patak jobb partján.Az elsõ ikra szállítmány 1933. március 1-én érkezett Traismauerbõl, majd Znióváraljáról. Az ikra szállítmány megérkezésével egyidõben került a telepre Vásárhelyi István ,
aki mint erdõõr volt alkalmazásban, de 1912-14 között Erdélyben egy pisztrángos gazdaságnál dolgozott. Nagy gyakorlati tapasztalattal, tudását autodidakta módon fejlesztve, szívvel-lélekkel vetette magát a munkába.Közben elkezdõdött egy saját anyaállomány kialakítása, amit a környezõ patakokból fogtak be.1934-ben további két tó, majd 1939 négy tó épült, amelynek a vízellátását a Garadna-patak biztosította. 1940-41-ben egy új keltetõházat építettek a régi helyett, amely erõsen elhasználódott.Amikor a Garadna-völgy is hadszíntérré vált, 1944. december 12-én a teljes halállomány megsemmisült. A patakokból visszafogott pisztrángokkal indult ismét a termelés.Vásárhelyi Istvánt 1958-ban nyugdíjazták, de mivel utána rohamosan visszaesett a termelés, mint szaktanácsadót visszavették. Haláláig, 1968-ig dolgozott a telepen, úgy, hogy mellette felbecsülhetetlen értékû hal, csiga, rovar, kisemlõs faunakutatást végzett, több mint 500 cikke jelent meg hazai és külföldi szaklapokban.A telep állapota, és ezzel együtt a termelés 1968-tól kezdve rohamosan romlott. 1980-1982-ben évente 120 000 ikrát, és 1-1,2 t étkezési pisztrángot tudott elõállítani.1983-tól Vásárhelyi István után elõször ismét olyan vezetést kapott a telep, akinek szakmája a haltenyésztés. Mára a termelés a vízhozamtól függõen eléri a 12-14 t-át, és fél millió ikrát keltetnek évente.

A Lillafüredi pisztrángtelep

A lillafüredi pisztrángtelepet, a Magyar Királyi Erdőigazgatóság építette 1932-ben, a Bükk-hegység szívében a Hámori-tótól 4 kilométerre.

Jelenleg a Bükki Nemzeti Park területén található gazdaság, a Garadna-völgy merész hegyfalai közt kanyargó patakra és a Margitforrás vizére települt.
A gazdaság 1,0 hektáron 3700 m2 vízfelülettel, 18 medencével üzemel.A tiszta vizű tavakban sebes pisztrángot, szivárványos pisztrángot, és pataki szajblingot szaporítanak, évente fél millió ikrát keltetve.
Az őshonos sebes pisztrángot már csak itt tenyésztik nagyobb tételben Magyarországon, és tartanak fenn génbanki jelleggel egy törzsállományt. A szivárványos pisztráng három törzse található itt, az eredeti vagy acélos fejű, a Kamloops, és az országban egyedül itt fordul elő egy kisebb törzse az aranypisztrángnak.

Évente tíz-ötvenezer darab pataki szajblingot is szaporítanak, és annak sebes pisztránggal alkotott hibridjét, a tigris pisztrángot.

A telep teljes vertikummal működik, a szaporítástól az áruhal kibocsátásig, és értékesít ikrát, zsenge, előnevelt, és egynyaras ivadékot.

A fő profil azonban az étkezési pisztráng előállítása. A gazdaság kis tételben, kiváló minőségben termeli ezt az igen ízletes halkülönlegességet. A nagyszerű íz, és a kiváló húsminőség titka az, hogy a tavakat kristálytiszta forrásvíz táplálja, a hagyományos tenyésztési technológia, a természetes takarmányozás és az, hogy a vevő itt mindig frissen fogott halat kap.
A telepen május 01-től szeptember 30-ig működik egy kis “Erdei halsütöde”, ahol megkóstolhatják a frissen kifogott halat, amit nyolc féle fűszerben, két féle lisztben megforgatva ropogósra sütnek, vagy a füstölt pisztrángot, amit egy saját recept szerint tizenkétféle fűszerből készült páclében egy éjszakát pácolnak, és hideg füstön bükkfa hasábon, és fűrészporon aranysárgára füstölnek, és átmelegítve tálalnak.

A Garadna-patak, amelynek medre 0,2-1 m mély, 1,5-2,5 m széles, zúgókkal, bedőlt fákkal négy-nyolc kilométer hosszan horgászási lehetőséget is biztosít a pisztránghorgászat szerelmeseinek.

Területi engedélyt a pisztrángtelepen lehet váltani. A pisztrángtelepen a termelés mellett takarmányozási, keresztezési kutatásokat, valamint a megye vizeinek halfaunisztikai, ökológiai felmérését és szaktanácsadást is végeznek.

Tavas-barlang

2009. október 15., csütörtök

Miskolc-Tapolcai Tavas-barlangról az első szakmai leírást (mint Görömbölytapolcai Tavasbarlangról) Kerekestől [6] olvashattuk 1936-ban, aki így ír róla: "Miskolctól DNy-ra, a Bükk NyÉNy-KDK-i peremi termális törésvonala mentén érintkezik az alaphegység ... a harmadkori medenceüledékekkel. A törés mentén szállnak a felszínre Tapolcafürdő meleg forrásai, ... a Várhegy mészkőrögének tövében nyílik a Tavas barlang".
A szerző azt is megemlítette, hogy a barlangot előtte már Sebős K. térképezte (1931.), de a leírását nem publikálta. Hivatkozik továbbá arra is, hogy 1935-ben egy nagy sziklaomlás a barlangban található víz felületét jelentősen lecsökkentette.
A kb. 230 millió éves triász mészkőben az alulról feltörő meleg vizek sok üreget alakítottak ki az elmúlt évszázezredek során a Vár-hegy tömegében korróziós úton, de ezek közül a Várhegy nyugati oldalában az 1891. és kb. az 1936-os évek közötti bányászat sokat megsemmisített, ill. részbeni elpusztítása mellett feltárt. A barlangok-barlangroncsok egy részét csak barlangkutató felszereléssel lehet felkeresni, de sokuk meglátogatása némi kis túra után bárki számára elérhető.
A barlangok közül ma messze a legismertebb a Tavas-barlang, melyet barlangi fürdővé való kiépítése tett az emberek nagy tömege előtt ismertté. (S természetesen az egyszerűség kedvéért át is keresztelték "Barlangfürdő"-vé. Mi a továbbiakban ezt a névváltozatot akkor használjuk, amikor az átalakított formájú, emberi használatra igénybevett Tavas-barlangról beszélünk.)
A Tavas-barlang eredetileg több bejárattal bírt, melyeken keresztül a denevérek nagy tömegei is felkeresték a barlangot, nyilvánvalóan a kellemes hőmérsékletű klímája miatt. (Valószínű, hogy a barlang gyógyító levegőjét ők már az ember - az ősember - megjelenése előtt is élvezték ...)
Bár a nagy tömegek előtt ismert barlangban cseppkövek, mészkiválások eredetileg is csak elvétve fordultak elő, az alulról felfelé fejlődő, gömbüstös, gömbüstsoros kürtői fantasztikusan szép látványt nyújtanak, főleg a kellemes fürdővízben háton lebegve. A csak a barlangászok által ismert részekben viszont bekérgezések, cseppkövek, nagy kristályok és főleg borsókövek is megtalálhatók, ill. a Barlangfürdő működése miatt többféle mészképződmény kiválást is lehet tapasztalni a jól ismert részeken.
A II. világháború után először Borbély S. [1] írt a barlangról, jelezve azt, hogy az 1935-ös omlás törmelékét a miskolci barlangkutatók (az első szervezett miskolci barlangkutató csoport tagjai, a "miskolci zsombolyosok") megpróbálták kitermelni. (Szerinte az 1954-es Kessler H. féle felméréskor a barlangnak jóval nagyobb részében volt víz, mint 1935-ben.) Szólt arról is, hogy szerinte, és a magyar barlangkutatók állásfoglalása szerint, a barlang megérdemelné, hogy abban barlangfürdőt építsenek ki.

A Fagyöngy forrás

Tapolcai fagyöngy forrás rendbetétele és kialakításaMiskolctapolcán a Fagyöngy és a Csabai út kereszteződésében található a Mester Kelemen forrás, mely évek óta elhanyagolt és lepusztult állapotban van.

A Fagyöngy forrás legendája

A miskolctapolcai Fagyöngy utcában található, a helyiek által csak „Fagyöngy forrásnak” nevezett, a legnagyobb szárazságban is csordogáló tiszta vizű forrás szájról szájra terjedő legendája, állítólag még arra az időre vezethető vissza, amikor a Bors - Miskóc nemzetség a tapolcai völgyben Szent Benedek rendi bencés apátságot alapított. A bencés rendi apátok köztudottan mindenben önellátóak voltak, mint ahogy arra nursiai Szent Benedek, a bencés rend megalapítója a Montecassióban alapított monostorában törekedett. Így aztán nemcsak az élelmet termelték meg a völgyben, hanem a betegségekre is itt kerestek gyógyfüveket, gyógynövényeket. Hamar felfedezték azt az örökzöld növényt, amely elsősorban a mai Ospark lombos puha fáin élősködött. Látták, hogy a magját madarak viszik át egyik fáról a másikra, s gyökereit a fa kérgébe ereszti. Tudták, hogy az évezredek óta ismert örökzöld növényről a görög mitológiában azt írták, hogy a tavasz visszatértébe vetett remény tartja fönn. A kelta druidák szerint pedig a tél beálltával természetből távozó életerő e folyton zöldellő növénybe vonul vissza, ezért különös tiszteletet érdemel, így az egészségadó áldozati italhoz szedett növény termése nem is érinthette a tisztátalan földet. Egyes néphitek szerint a fagyöngy az új élet záloga és a termékenység szimbóluma. Bár a bencések ezeknek a különféle néphitből eredő mendemondáknak nemigen hittek, de azt felfedezték, hogyha a leveleket és a hajtásokat leforrázzák, s megitatják azzal, akit a gutaütés kerülget, jótékony hatással van rá a főzet. Különösen gyorsan hatott a szer, ha a vizet a gyógyító főzethez e helyi forrásból merítették. El is nevezték hát a forrást és a hozzá vezető utat Fagyöngynek. A növény hatásmechanizmusát még ma sem sikerült pontosan megfejteni, de a miskolctapolcai Fagyöngy forrás legendája ma is él.




A környezetét helyi önkéntesek szoktuk időközönként takarítani, hogy legalább elfogadható szinten nyújtson felüdülést a megszomjazott turisták számára. Az állapotát látva felmerült bennünk a gondolat, miután Miskolctapolca központjában helyezkedik el, megérdemelne egy rendezettebb környezetet. Miután megtudtuk, hogy a forrás az építő kőműves mesterről lett elnevezve, úgy gondoltuk, hogy egy szebb nevet is kiérdemelne és miután a Fagyöngy utcában van, kínálkozott a Fagyöngy-forrás elnevezés.Egyesületünk felvállalta, hogy ezt a projektet a tervezéstől a kivitelezésig koordinálja, mint egy fővállalkozó.A mostani állapot ismertetése:Jelenlegi állapotában, mely szerint egy rossz állapotú korláttal van körülvéve, és le van süllyesztve körülbelül 60-70 cm-es mélységbe, és az egész forrás egy kibetonozott aknaszerű mélyedésben folyik. Az forrás szintjére 4-5 keskeny lépcsőfokon lehet lejutni. A mostani állapotában úgy el van dugva a lehetséges érdeklődők elöl, hogy szinte a már több éve Miskolctapolcán lakó honfitársaink sem veszik észre, és nem is tudnak róla. Mindenesetre megérdemelne egy kisebb rendbehozatalt.Tervezett átépítés leírása:A jelenlegi aknát mindenképpen el kellene bontani, helyére egy kicsit tágasabb mélyedést szélesebb lépcsővel kell létrehozni. A forrás kiömlő nyílására egy díszes kútfejet lehetne behelyezni, mellyel az esztétikai hatását tudnánk fokozni. A kifolyószintjére egy kisebb kör alakú vízgyűjtőt képzeltünk el. Miután elkészült az új felépítmény, a felületét kőből készült burkolóanyaggal lehetne beburkolni. Az így elkészült forrás felé egy fából készült igényes fedeles építményt terveztünk, mely lehetővé tenné a forrás körbe járását is. A forrás környezetének padozatát kőburkolattal vagy egyéb más díszkővel lehetne burkolni. Az elkészült építményre egy tábla kerülne a forrás nevével. A fafelépítményre körbe virágos ládákat lehetne elhelyezni, ezzel növelve a forrás környezetének esztétikai megjelenését. Az esti órákban meg lehetne valósítani, hogy a forrás és környezete egy szerényebb díszkivilágítást is kapjon.Az így elkészült forrás a Miskolctapolcáról induló és ide befutó turistautak kiinduló és végpontja vagy csak egy közbenső állomása lehetne. A forrás mellett ellehetne, helyezni egy Bükki turistatérképet, amelyről tájékozódni lehetne hogy innen milyen turista útvonalak lehetségesek, és hová mennyi idő alatt juthatunk el gyalogtúrával. A térkép mellett Miskolctapolca rövid történetét is be lehetne mutatni.Jelenleg az előtervek elkészültek , a tervezés finanszírozását a Miskolc Városi Önkormányzat vállalta magára. A végleges tervek elkészítése után a felépítéshez szükséges összeget pályázatok útján és adományokból tervezzük megvalósítani.

Az Akropolisz

A strand délnyugati sarkával szemközt nyíló Görömbölyi utca egyik domboldali telkén áll az Akropolisz néven ismert épület. A telek eredetileg a munkácsi, majd a hajdúdorogi görög katolikus püspökség tulajdona volt. A rajta emelt épületet püspöki nyaralóként és papi otthonként használták.A mai objektumnak feltehetően már a 18. században volt előzménye. Ez egy késő barokk épület, s egy keleti szertartású kápolna lehetett. Minden bizonnyal Bacsinszky András igyekezete folytán épült fel, aki 1772-1809 között volt püspök, s 1776-ban kapta Mária Teréziától javadalomként - egyebek között - Tapolcát és Görömbölyt. Ennek az épületnek a felszereléséből, bútorzatából néhány eredeti darab megmaradt. Így a hejőcsabai görög katolikus kápolna oltárbaldachinja, a a görömbölyi görög katolikus templom püspöki széke, kántorpadjai és oltár-gyertyatartói is innen származnak.
A munkácsi egyházmegyéből vált ki 1912. június 8-án az új, magyar nyelvű szertartású hajdúdorogi püspökség, amelynek első püspöke Miklóssy István volt. Az ô nevéhez fűződik a mai Akropolisz felépíttetése. 1940-ben a miskolci lapok és a Tapolcai Fürdőújság is arról tudósított, hogy az épület az alapító püspök hagyatékaként az egyházmegye papi nyugdíjintézetének tulajdonába került. Kápolnáját korábban a fürdővendégek nem használhatták, de ekkortól megnyitották mindenki számára.Az épület ezt követ fél évszázados története, hasznosítása külön történet, amelynek vannak értelmezhető és megmagyarázhatatlan időszakai. Számos 'funkciójának egyike volt, hogy az 1980-as években itt kaptak helyet az ún. Miskolci Nyár szabadtéri rendezvényei, de az épületben mozi is működött. Volt egy néhány éves időszak (1986-1989 között), amikor a tulajdonosváltozás lehetősége is felvetődött. újabb évtizednek kellett eltelnie, hogy felvetődhessen a hajdúdorogi görög katolikus püspökség tulajdonát képező épületegyüttes 'Görög Katolikus Kollégiummá bővítésének lehetősége. 'A Miskolc-Tapolcán lévő Akropolisz épület felmérési terveinek és egyetemista fiúk részére kollégiummá történő átalakításának építészeti tanulmánytervét a Hajdúdorogi Püspöki Hivatal megbízása alapján 1998-ban Krisztik Pál építészmérnök készítette el.Az átalakítási terv annak ismeretében készült, hogy a Görömbölyi u. 23. szám alatti épület az utca vonalától 40 méterre épült, (tehát ilyen előkerttel rendelkezik). A 7,5 méteres szintkülönbséget lépcsősorral 'hidalták át' egykor a tervezők és a kivitelezők. Ez a nagy kiterjedésű előkert rézsűs teraszos kialakítású, s állapota rendezett. Ugyanez nem mondható el a telek fő építményéről, amely az eltelt évtizedek során számos átalakítást, 'homlokzati letisztítást' is megélt, de szerkezetében jelentős rongálódás nem történt.Az épület földszintjének kialakításával a szállodai elhelyezést vette figyelembe a tervező, s azt, hogy az épület nyári használatnál is megfelelő fogadóképességgel tudjon működni. A földszinten a kis alapterületű kápolna, a könyvtár és olvasóterem mellett a recepció és a gondnoki lakás is helyet kapott. Az emeletre kétkarú lépcsőn lehet majd feljutni, s a tetőtérben 9 darab 4 ágyas szobát lehet kialakítani a szükséges kiszolgáló egységekkel, kellékekkel. Ha a terv megvalósul, minden bizonnyal lényegesen megváltoztatja a Görömbölyi utca hangulatát, s kellemes színfoltként fog illeszkedni környezetébe"

A Sziklakápolna

Az egykori Verebes-tanyán barlangból kialakított Sziklakápolna megközelíthető a Juno szálloda és a Barlangfürdő felől is. Mindkét irányból a Strand melletti Görömbölyi útra jutunk, ahol tábla mutatja az irányt a Fenyő, majd Brassói utcán át a Sziklatemplomig. (Az úton továbbhaladva - a Bacsinszky András úton - eljuthatunk Görömbölyre).

A Sziklatemplomot 1935-ben szentelték fel. Az akkori ún. Verebes-tanyán, két barlangból alakították ki, amelyeket eredetileg juhászok használtak akolként, ember- és jószágszállásként. A barlangot évszázadokkal ezelőtt emberi kéz vájta a tapolcai tufába, s szűk bejárata 6x8 méteres alapterületű helyiségekbe nyílott, magasságuk is csak közelítette a két métert.A környezetbe egy ferencesrendi szerzetes, páter Szabó Piusz látta meg a fantáziát és álmodta bele a kápolnát.

Aki körbesétál a főhajót ölelő alagútrendszeren, lenyűgözi a látvány, a további 'praktikus kihasználás' lehetősége, s minden bizonnyal érdekli, hogyan alakult ki a templom mai látványa. A barlang belmagasságát csak úgy lehetett növelni, hogy az egész térség szintjét több, mint két méterrel süllyesztették. A templom közel huszonöt méter hosszú főhajójának első részében a korábbi, eredeti üreget kiboltozták, jobbra kialakították a mellék oltár helyét, a bal oldalt pedig úgy formálták meg, hogy ott a kórus elhelyezhető legyen. Az előcsarnok mellékoltára és fülkéi csúcsívesek, a főhajó kiképzése pedig a gótikát követi. (Az előcsarnokban négy szoborfülkét alakítottak ki, az ezekben elhelyezett három szobor is az ismeretlen pesti szobrász ajándéka.)A főhajótól balra eső részben - ez volt a korábbi másik üreg - alakították ki a sekrestyét úgy, hogy innen földalatti folyosó nyílik félkör alakban az oltár mögé. Néhány év elteltével ezt bővítették. A felszentelést követő fél évtizedben a templomhajót teljesen körbevájták.1940-re készült el a Sziklakápolnát övező, körbefutó barlangfolyosó. A föld alatti, s megvilágított folyosó közepén kisebb térség öblösödik. Olyan az ember érzése, mintha egy ókori katakombában, föld alatti temetkezési helyen járna. Ez az érzés fokozódik, hiszen a falakból szabályos, boltíves mélyedések nyílnak és sötétlenek.

Erről a különleges építményről annyit tudhatunk még, hogy főbejáratát 9 méter magas ás 18 méter széles támfalba alakították ki. A támfal tetején elhelyezett műkőkereszt Kun József, jeles miskolci szobrászművész alkotása, de ő volt az, aki kimunkálta a belső tér csillagboltozatát is. A díszes, évszámos kaput Süveges Árpád lakatosmester, a harangokat pedig Szlezák László, budapesti harang- és ércöntő készítette. A templombelső kialakításán számos jeles mester dolgozott, közülük is említsük meg Meilinger Dezső festőművészt, a szentkép alkotóját. A templom főhajóját mozaikkal burkolták, de aki körbesétál a barlangi alagútban, az eredeti, porló mésztufát láthatja.A közel hat évtizeddel ezelőtti elképzelésből talán a külső tér megfelelő alakítása maradt el. Úgy gondolták, hogy a templomhoz vezető út két oldalát fasorral ültetik be, s ennek mentén állították volna fel a 14 stációt. A Sziklakápolna látogatóinak alkalmazkodnia kell a szertartások rendjéhez, mert a templom nincsen nyitva állandóan, felügyelet nélkül nem látogatható.