Miskolctapolca Turizmusfejlesztési Koncepciója

2009. október 24., szombat

http://terv.miskolc.hu/files/1670436-3307-Miskolctapolca_Turizmusfejlesztesi_Koncepcioja.pdf

A Lillafüredi pisztrángtelep története

A lillafüredi pisztrángtenyésztésnek, és horgászatnak nagy múltja van.

A Szinva-patak völgyében mésztufa pincékben keltették a különbözõ tenyésztelepekrõl szállított ikrát, majd a kikelt ivadékot telepítették a patakokba, és a Hámori-tóba.Herman Ottó már 1906-ban javasolta az Országos Halászati Felügyelõségnek, a Szinva-patak völgyében egy szakszerû pisztrángtelep megépítését, ami különbözõ okok miatt nem valósult meg.1932-ben a Hámori tó pisztrángjainak 80%-a egy betegség következtében elpusztult. Ekkor került ismét elõ az 1906-ban készített terv, de ahova Herman Ottó megálmodta, ott fürdõtelep, villák épültek, és egy farakodó került kialakításra.A választás ekkor a Garadna-völgyére esett, ahol a Margit-forrás állandó hõmérsékletû, oxigéndús vize az ikrakeltetésre, tavak táplálására a legmegfelelõbb volt.A Magyar Királyi Erdõigazgatóság az építkezést 1932 õszén kezdte meg. Az elõször egy 32 m2-es keltetõház épült fából.
Majd elkészült négy tó a Garadna-patak jobb partján.Az elsõ ikra szállítmány 1933. március 1-én érkezett Traismauerbõl, majd Znióváraljáról. Az ikra szállítmány megérkezésével egyidõben került a telepre Vásárhelyi István ,
aki mint erdõõr volt alkalmazásban, de 1912-14 között Erdélyben egy pisztrángos gazdaságnál dolgozott. Nagy gyakorlati tapasztalattal, tudását autodidakta módon fejlesztve, szívvel-lélekkel vetette magát a munkába.Közben elkezdõdött egy saját anyaállomány kialakítása, amit a környezõ patakokból fogtak be.1934-ben további két tó, majd 1939 négy tó épült, amelynek a vízellátását a Garadna-patak biztosította. 1940-41-ben egy új keltetõházat építettek a régi helyett, amely erõsen elhasználódott.Amikor a Garadna-völgy is hadszíntérré vált, 1944. december 12-én a teljes halállomány megsemmisült. A patakokból visszafogott pisztrángokkal indult ismét a termelés.Vásárhelyi Istvánt 1958-ban nyugdíjazták, de mivel utána rohamosan visszaesett a termelés, mint szaktanácsadót visszavették. Haláláig, 1968-ig dolgozott a telepen, úgy, hogy mellette felbecsülhetetlen értékû hal, csiga, rovar, kisemlõs faunakutatást végzett, több mint 500 cikke jelent meg hazai és külföldi szaklapokban.A telep állapota, és ezzel együtt a termelés 1968-tól kezdve rohamosan romlott. 1980-1982-ben évente 120 000 ikrát, és 1-1,2 t étkezési pisztrángot tudott elõállítani.1983-tól Vásárhelyi István után elõször ismét olyan vezetést kapott a telep, akinek szakmája a haltenyésztés. Mára a termelés a vízhozamtól függõen eléri a 12-14 t-át, és fél millió ikrát keltetnek évente.

A Lillafüredi pisztrángtelep

A lillafüredi pisztrángtelepet, a Magyar Királyi Erdőigazgatóság építette 1932-ben, a Bükk-hegység szívében a Hámori-tótól 4 kilométerre.

Jelenleg a Bükki Nemzeti Park területén található gazdaság, a Garadna-völgy merész hegyfalai közt kanyargó patakra és a Margitforrás vizére települt.
A gazdaság 1,0 hektáron 3700 m2 vízfelülettel, 18 medencével üzemel.A tiszta vizű tavakban sebes pisztrángot, szivárványos pisztrángot, és pataki szajblingot szaporítanak, évente fél millió ikrát keltetve.
Az őshonos sebes pisztrángot már csak itt tenyésztik nagyobb tételben Magyarországon, és tartanak fenn génbanki jelleggel egy törzsállományt. A szivárványos pisztráng három törzse található itt, az eredeti vagy acélos fejű, a Kamloops, és az országban egyedül itt fordul elő egy kisebb törzse az aranypisztrángnak.

Évente tíz-ötvenezer darab pataki szajblingot is szaporítanak, és annak sebes pisztránggal alkotott hibridjét, a tigris pisztrángot.

A telep teljes vertikummal működik, a szaporítástól az áruhal kibocsátásig, és értékesít ikrát, zsenge, előnevelt, és egynyaras ivadékot.

A fő profil azonban az étkezési pisztráng előállítása. A gazdaság kis tételben, kiváló minőségben termeli ezt az igen ízletes halkülönlegességet. A nagyszerű íz, és a kiváló húsminőség titka az, hogy a tavakat kristálytiszta forrásvíz táplálja, a hagyományos tenyésztési technológia, a természetes takarmányozás és az, hogy a vevő itt mindig frissen fogott halat kap.
A telepen május 01-től szeptember 30-ig működik egy kis “Erdei halsütöde”, ahol megkóstolhatják a frissen kifogott halat, amit nyolc féle fűszerben, két féle lisztben megforgatva ropogósra sütnek, vagy a füstölt pisztrángot, amit egy saját recept szerint tizenkétféle fűszerből készült páclében egy éjszakát pácolnak, és hideg füstön bükkfa hasábon, és fűrészporon aranysárgára füstölnek, és átmelegítve tálalnak.

A Garadna-patak, amelynek medre 0,2-1 m mély, 1,5-2,5 m széles, zúgókkal, bedőlt fákkal négy-nyolc kilométer hosszan horgászási lehetőséget is biztosít a pisztránghorgászat szerelmeseinek.

Területi engedélyt a pisztrángtelepen lehet váltani. A pisztrángtelepen a termelés mellett takarmányozási, keresztezési kutatásokat, valamint a megye vizeinek halfaunisztikai, ökológiai felmérését és szaktanácsadást is végeznek.

Tavas-barlang

2009. október 15., csütörtök

Miskolc-Tapolcai Tavas-barlangról az első szakmai leírást (mint Görömbölytapolcai Tavasbarlangról) Kerekestől [6] olvashattuk 1936-ban, aki így ír róla: "Miskolctól DNy-ra, a Bükk NyÉNy-KDK-i peremi termális törésvonala mentén érintkezik az alaphegység ... a harmadkori medenceüledékekkel. A törés mentén szállnak a felszínre Tapolcafürdő meleg forrásai, ... a Várhegy mészkőrögének tövében nyílik a Tavas barlang".
A szerző azt is megemlítette, hogy a barlangot előtte már Sebős K. térképezte (1931.), de a leírását nem publikálta. Hivatkozik továbbá arra is, hogy 1935-ben egy nagy sziklaomlás a barlangban található víz felületét jelentősen lecsökkentette.
A kb. 230 millió éves triász mészkőben az alulról feltörő meleg vizek sok üreget alakítottak ki az elmúlt évszázezredek során a Vár-hegy tömegében korróziós úton, de ezek közül a Várhegy nyugati oldalában az 1891. és kb. az 1936-os évek közötti bányászat sokat megsemmisített, ill. részbeni elpusztítása mellett feltárt. A barlangok-barlangroncsok egy részét csak barlangkutató felszereléssel lehet felkeresni, de sokuk meglátogatása némi kis túra után bárki számára elérhető.
A barlangok közül ma messze a legismertebb a Tavas-barlang, melyet barlangi fürdővé való kiépítése tett az emberek nagy tömege előtt ismertté. (S természetesen az egyszerűség kedvéért át is keresztelték "Barlangfürdő"-vé. Mi a továbbiakban ezt a névváltozatot akkor használjuk, amikor az átalakított formájú, emberi használatra igénybevett Tavas-barlangról beszélünk.)
A Tavas-barlang eredetileg több bejárattal bírt, melyeken keresztül a denevérek nagy tömegei is felkeresték a barlangot, nyilvánvalóan a kellemes hőmérsékletű klímája miatt. (Valószínű, hogy a barlang gyógyító levegőjét ők már az ember - az ősember - megjelenése előtt is élvezték ...)
Bár a nagy tömegek előtt ismert barlangban cseppkövek, mészkiválások eredetileg is csak elvétve fordultak elő, az alulról felfelé fejlődő, gömbüstös, gömbüstsoros kürtői fantasztikusan szép látványt nyújtanak, főleg a kellemes fürdővízben háton lebegve. A csak a barlangászok által ismert részekben viszont bekérgezések, cseppkövek, nagy kristályok és főleg borsókövek is megtalálhatók, ill. a Barlangfürdő működése miatt többféle mészképződmény kiválást is lehet tapasztalni a jól ismert részeken.
A II. világháború után először Borbély S. [1] írt a barlangról, jelezve azt, hogy az 1935-ös omlás törmelékét a miskolci barlangkutatók (az első szervezett miskolci barlangkutató csoport tagjai, a "miskolci zsombolyosok") megpróbálták kitermelni. (Szerinte az 1954-es Kessler H. féle felméréskor a barlangnak jóval nagyobb részében volt víz, mint 1935-ben.) Szólt arról is, hogy szerinte, és a magyar barlangkutatók állásfoglalása szerint, a barlang megérdemelné, hogy abban barlangfürdőt építsenek ki.

A Fagyöngy forrás

Tapolcai fagyöngy forrás rendbetétele és kialakításaMiskolctapolcán a Fagyöngy és a Csabai út kereszteződésében található a Mester Kelemen forrás, mely évek óta elhanyagolt és lepusztult állapotban van.

A Fagyöngy forrás legendája

A miskolctapolcai Fagyöngy utcában található, a helyiek által csak „Fagyöngy forrásnak” nevezett, a legnagyobb szárazságban is csordogáló tiszta vizű forrás szájról szájra terjedő legendája, állítólag még arra az időre vezethető vissza, amikor a Bors - Miskóc nemzetség a tapolcai völgyben Szent Benedek rendi bencés apátságot alapított. A bencés rendi apátok köztudottan mindenben önellátóak voltak, mint ahogy arra nursiai Szent Benedek, a bencés rend megalapítója a Montecassióban alapított monostorában törekedett. Így aztán nemcsak az élelmet termelték meg a völgyben, hanem a betegségekre is itt kerestek gyógyfüveket, gyógynövényeket. Hamar felfedezték azt az örökzöld növényt, amely elsősorban a mai Ospark lombos puha fáin élősködött. Látták, hogy a magját madarak viszik át egyik fáról a másikra, s gyökereit a fa kérgébe ereszti. Tudták, hogy az évezredek óta ismert örökzöld növényről a görög mitológiában azt írták, hogy a tavasz visszatértébe vetett remény tartja fönn. A kelta druidák szerint pedig a tél beálltával természetből távozó életerő e folyton zöldellő növénybe vonul vissza, ezért különös tiszteletet érdemel, így az egészségadó áldozati italhoz szedett növény termése nem is érinthette a tisztátalan földet. Egyes néphitek szerint a fagyöngy az új élet záloga és a termékenység szimbóluma. Bár a bencések ezeknek a különféle néphitből eredő mendemondáknak nemigen hittek, de azt felfedezték, hogyha a leveleket és a hajtásokat leforrázzák, s megitatják azzal, akit a gutaütés kerülget, jótékony hatással van rá a főzet. Különösen gyorsan hatott a szer, ha a vizet a gyógyító főzethez e helyi forrásból merítették. El is nevezték hát a forrást és a hozzá vezető utat Fagyöngynek. A növény hatásmechanizmusát még ma sem sikerült pontosan megfejteni, de a miskolctapolcai Fagyöngy forrás legendája ma is él.




A környezetét helyi önkéntesek szoktuk időközönként takarítani, hogy legalább elfogadható szinten nyújtson felüdülést a megszomjazott turisták számára. Az állapotát látva felmerült bennünk a gondolat, miután Miskolctapolca központjában helyezkedik el, megérdemelne egy rendezettebb környezetet. Miután megtudtuk, hogy a forrás az építő kőműves mesterről lett elnevezve, úgy gondoltuk, hogy egy szebb nevet is kiérdemelne és miután a Fagyöngy utcában van, kínálkozott a Fagyöngy-forrás elnevezés.Egyesületünk felvállalta, hogy ezt a projektet a tervezéstől a kivitelezésig koordinálja, mint egy fővállalkozó.A mostani állapot ismertetése:Jelenlegi állapotában, mely szerint egy rossz állapotú korláttal van körülvéve, és le van süllyesztve körülbelül 60-70 cm-es mélységbe, és az egész forrás egy kibetonozott aknaszerű mélyedésben folyik. Az forrás szintjére 4-5 keskeny lépcsőfokon lehet lejutni. A mostani állapotában úgy el van dugva a lehetséges érdeklődők elöl, hogy szinte a már több éve Miskolctapolcán lakó honfitársaink sem veszik észre, és nem is tudnak róla. Mindenesetre megérdemelne egy kisebb rendbehozatalt.Tervezett átépítés leírása:A jelenlegi aknát mindenképpen el kellene bontani, helyére egy kicsit tágasabb mélyedést szélesebb lépcsővel kell létrehozni. A forrás kiömlő nyílására egy díszes kútfejet lehetne behelyezni, mellyel az esztétikai hatását tudnánk fokozni. A kifolyószintjére egy kisebb kör alakú vízgyűjtőt képzeltünk el. Miután elkészült az új felépítmény, a felületét kőből készült burkolóanyaggal lehetne beburkolni. Az így elkészült forrás felé egy fából készült igényes fedeles építményt terveztünk, mely lehetővé tenné a forrás körbe járását is. A forrás környezetének padozatát kőburkolattal vagy egyéb más díszkővel lehetne burkolni. Az elkészült építményre egy tábla kerülne a forrás nevével. A fafelépítményre körbe virágos ládákat lehetne elhelyezni, ezzel növelve a forrás környezetének esztétikai megjelenését. Az esti órákban meg lehetne valósítani, hogy a forrás és környezete egy szerényebb díszkivilágítást is kapjon.Az így elkészült forrás a Miskolctapolcáról induló és ide befutó turistautak kiinduló és végpontja vagy csak egy közbenső állomása lehetne. A forrás mellett ellehetne, helyezni egy Bükki turistatérképet, amelyről tájékozódni lehetne hogy innen milyen turista útvonalak lehetségesek, és hová mennyi idő alatt juthatunk el gyalogtúrával. A térkép mellett Miskolctapolca rövid történetét is be lehetne mutatni.Jelenleg az előtervek elkészültek , a tervezés finanszírozását a Miskolc Városi Önkormányzat vállalta magára. A végleges tervek elkészítése után a felépítéshez szükséges összeget pályázatok útján és adományokból tervezzük megvalósítani.

Az Akropolisz

A strand délnyugati sarkával szemközt nyíló Görömbölyi utca egyik domboldali telkén áll az Akropolisz néven ismert épület. A telek eredetileg a munkácsi, majd a hajdúdorogi görög katolikus püspökség tulajdona volt. A rajta emelt épületet püspöki nyaralóként és papi otthonként használták.A mai objektumnak feltehetően már a 18. században volt előzménye. Ez egy késő barokk épület, s egy keleti szertartású kápolna lehetett. Minden bizonnyal Bacsinszky András igyekezete folytán épült fel, aki 1772-1809 között volt püspök, s 1776-ban kapta Mária Teréziától javadalomként - egyebek között - Tapolcát és Görömbölyt. Ennek az épületnek a felszereléséből, bútorzatából néhány eredeti darab megmaradt. Így a hejőcsabai görög katolikus kápolna oltárbaldachinja, a a görömbölyi görög katolikus templom püspöki széke, kántorpadjai és oltár-gyertyatartói is innen származnak.
A munkácsi egyházmegyéből vált ki 1912. június 8-án az új, magyar nyelvű szertartású hajdúdorogi püspökség, amelynek első püspöke Miklóssy István volt. Az ô nevéhez fűződik a mai Akropolisz felépíttetése. 1940-ben a miskolci lapok és a Tapolcai Fürdőújság is arról tudósított, hogy az épület az alapító püspök hagyatékaként az egyházmegye papi nyugdíjintézetének tulajdonába került. Kápolnáját korábban a fürdővendégek nem használhatták, de ekkortól megnyitották mindenki számára.Az épület ezt követ fél évszázados története, hasznosítása külön történet, amelynek vannak értelmezhető és megmagyarázhatatlan időszakai. Számos 'funkciójának egyike volt, hogy az 1980-as években itt kaptak helyet az ún. Miskolci Nyár szabadtéri rendezvényei, de az épületben mozi is működött. Volt egy néhány éves időszak (1986-1989 között), amikor a tulajdonosváltozás lehetősége is felvetődött. újabb évtizednek kellett eltelnie, hogy felvetődhessen a hajdúdorogi görög katolikus püspökség tulajdonát képező épületegyüttes 'Görög Katolikus Kollégiummá bővítésének lehetősége. 'A Miskolc-Tapolcán lévő Akropolisz épület felmérési terveinek és egyetemista fiúk részére kollégiummá történő átalakításának építészeti tanulmánytervét a Hajdúdorogi Püspöki Hivatal megbízása alapján 1998-ban Krisztik Pál építészmérnök készítette el.Az átalakítási terv annak ismeretében készült, hogy a Görömbölyi u. 23. szám alatti épület az utca vonalától 40 méterre épült, (tehát ilyen előkerttel rendelkezik). A 7,5 méteres szintkülönbséget lépcsősorral 'hidalták át' egykor a tervezők és a kivitelezők. Ez a nagy kiterjedésű előkert rézsűs teraszos kialakítású, s állapota rendezett. Ugyanez nem mondható el a telek fő építményéről, amely az eltelt évtizedek során számos átalakítást, 'homlokzati letisztítást' is megélt, de szerkezetében jelentős rongálódás nem történt.Az épület földszintjének kialakításával a szállodai elhelyezést vette figyelembe a tervező, s azt, hogy az épület nyári használatnál is megfelelő fogadóképességgel tudjon működni. A földszinten a kis alapterületű kápolna, a könyvtár és olvasóterem mellett a recepció és a gondnoki lakás is helyet kapott. Az emeletre kétkarú lépcsőn lehet majd feljutni, s a tetőtérben 9 darab 4 ágyas szobát lehet kialakítani a szükséges kiszolgáló egységekkel, kellékekkel. Ha a terv megvalósul, minden bizonnyal lényegesen megváltoztatja a Görömbölyi utca hangulatát, s kellemes színfoltként fog illeszkedni környezetébe"

A Sziklakápolna

Az egykori Verebes-tanyán barlangból kialakított Sziklakápolna megközelíthető a Juno szálloda és a Barlangfürdő felől is. Mindkét irányból a Strand melletti Görömbölyi útra jutunk, ahol tábla mutatja az irányt a Fenyő, majd Brassói utcán át a Sziklatemplomig. (Az úton továbbhaladva - a Bacsinszky András úton - eljuthatunk Görömbölyre).

A Sziklatemplomot 1935-ben szentelték fel. Az akkori ún. Verebes-tanyán, két barlangból alakították ki, amelyeket eredetileg juhászok használtak akolként, ember- és jószágszállásként. A barlangot évszázadokkal ezelőtt emberi kéz vájta a tapolcai tufába, s szűk bejárata 6x8 méteres alapterületű helyiségekbe nyílott, magasságuk is csak közelítette a két métert.A környezetbe egy ferencesrendi szerzetes, páter Szabó Piusz látta meg a fantáziát és álmodta bele a kápolnát.

Aki körbesétál a főhajót ölelő alagútrendszeren, lenyűgözi a látvány, a további 'praktikus kihasználás' lehetősége, s minden bizonnyal érdekli, hogyan alakult ki a templom mai látványa. A barlang belmagasságát csak úgy lehetett növelni, hogy az egész térség szintjét több, mint két méterrel süllyesztették. A templom közel huszonöt méter hosszú főhajójának első részében a korábbi, eredeti üreget kiboltozták, jobbra kialakították a mellék oltár helyét, a bal oldalt pedig úgy formálták meg, hogy ott a kórus elhelyezhető legyen. Az előcsarnok mellékoltára és fülkéi csúcsívesek, a főhajó kiképzése pedig a gótikát követi. (Az előcsarnokban négy szoborfülkét alakítottak ki, az ezekben elhelyezett három szobor is az ismeretlen pesti szobrász ajándéka.)A főhajótól balra eső részben - ez volt a korábbi másik üreg - alakították ki a sekrestyét úgy, hogy innen földalatti folyosó nyílik félkör alakban az oltár mögé. Néhány év elteltével ezt bővítették. A felszentelést követő fél évtizedben a templomhajót teljesen körbevájták.1940-re készült el a Sziklakápolnát övező, körbefutó barlangfolyosó. A föld alatti, s megvilágított folyosó közepén kisebb térség öblösödik. Olyan az ember érzése, mintha egy ókori katakombában, föld alatti temetkezési helyen járna. Ez az érzés fokozódik, hiszen a falakból szabályos, boltíves mélyedések nyílnak és sötétlenek.

Erről a különleges építményről annyit tudhatunk még, hogy főbejáratát 9 méter magas ás 18 méter széles támfalba alakították ki. A támfal tetején elhelyezett műkőkereszt Kun József, jeles miskolci szobrászművész alkotása, de ő volt az, aki kimunkálta a belső tér csillagboltozatát is. A díszes, évszámos kaput Süveges Árpád lakatosmester, a harangokat pedig Szlezák László, budapesti harang- és ércöntő készítette. A templombelső kialakításán számos jeles mester dolgozott, közülük is említsük meg Meilinger Dezső festőművészt, a szentkép alkotóját. A templom főhajóját mozaikkal burkolták, de aki körbesétál a barlangi alagútban, az eredeti, porló mésztufát láthatja.A közel hat évtizeddel ezelőtti elképzelésből talán a külső tér megfelelő alakítása maradt el. Úgy gondolták, hogy a templomhoz vezető út két oldalát fasorral ültetik be, s ennek mentén állították volna fel a 14 stációt. A Sziklakápolna látogatóinak alkalmazkodnia kell a szertartások rendjéhez, mert a templom nincsen nyitva állandóan, felügyelet nélkül nem látogatható.

A Park

A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének munkatársai 1990-ben végeztek vizsgálatokat Miskolctapolcán.
Tózsa István a növényzettel kapcsolatban a következőket írja: ' A tapolcai katlan eredeti, mocsári növényzetét 1868-ban kezdték el felszámolni, a területet fásítani, parkosítani. 1920-ban egzotikus fa- és cserjeféleségek telepítésével arborétummá alakították.

A park ma természetvédelem alatt áll, jóllehet eredeti nagyságának nyolcad részére zsugorodott a tapolcai családi házas övezet terjeszkedése miatt. A langyos vizű, páradús Hejő-patak közelében szomorú fűzfák, égerek díszlettek. A park csónakázó tavának és a kis Hattyú-tónak a tavi rózsa a dísze, fehér és piros változatban. A park környékén végzett növénytársulás-vizsgálat, vagy egyedi számbavétel szerint 1990-ben a Juno szálloda szomszédságában idős mocsári ciprusokat védtek le.

A 312 méter magas Kis-Köves hegy 10 hektáros területén molyhos tölgyes bokorerdővel szegélyezve nagy kiterjedésben maradt meg a mészkősziklagyep. Nagy egyedszámban fordult elő a tavaszi hérics és a magyar zergevirág. Az Iglói úti kemping közelében gyertyános-tölgyes kívánt védelmet. Ebben a társulásban találták a fokozott védelmet igénylő papucskosbort.

Közel egy évtized elteltével a park területén megkönnyíti a vendég tájékozódását, hogy a tavak környéki díszfákat és cserjéket feliratozott táblákkal látta el a város.

A Kalandtúra Park

2009. október 8., csütörtök

A Miskolctapolcai Kalandtúra Park, Miskolctapolca szívében a csónakázó tavat ölelő erdő fái között, a játszótér mögött található. Itt szeretném megjegyezni, hogy kisgyermekes szülőként nagy örömre szolgált, hogy egy igazán ötletes és biztonságos játékokkal bíró, gyermekbarát játszóteret vehettünk birtokunkba nap mint nap.

A Park közel 2005. július 30-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.
Közel 10 Millió Ft-os beruházással épült meg Magyarország legnagyobb természetes környezetbe épített kalandparkja, mintegy 1000 m2-en, 3-9 m-es magasságba telepített, 25 kiépített akadálypályájával. A pályák környezetbarát, párnafás technológiával kerültek felrögzítésre, amely nem sérti a fák szerkezetét.

A kalandpark egy kék (könnyebb), egy piros (nehezebb) és 2007. július végétől egy fekete (extrém) pályarendszerre tagolódik. A kék pálya 3-11 m-es, míg a piros és a fekete pálya 4-11 m-es magasság között mozog. A pályák különböző hidakból (vietnami, rönkhíd, lengőhíd, amasonasi híd stb.) épülnek fel, amelyek nehézségi szintje a pályák színének megfelelően változik. A pályák biztonságos használatához speciális Kalandparkba tervezett beülőket, hevedereket és csigákat alkalmaznak. A Park látogatóit képzett alpinista és barlangász túravezetők kísérik végig, a baleset elkerülése érdekében.

Mit nyújt a Kalandtúra Park a résztvevők számára?
A kalandtúra lényege, hogy mindenki legyőzheti saját korlátait, mind fizikai, mind pszichikai értelemben, s ezáltal a résztvevők egyfajta testi- és mentális erőpróbán vehetnek részt, s emellett teljesen új és egyedi élményt kapnak a pályarendszereken való végighaladás során. Olyan helyzeteket élhetnek át, amit eddig legfeljebb kedvenc kalandregény- vagy filmhősük élhetett át egy - egy izgalmas történet során.

A park, a kalandtúrán való részvételen túl, további kikapcsolódási lehetőséget nyújt azáltal, hogy a területén szabadtéri szalonnasütő, bográcsozó hely került kiépítésre, amely kultúrált főzési-sütési lehetőséget teremt a látogatók számára.

Biztonság: A park TÜV minősítéssel rendelkezik, berendezéseket, védőfelszereléseket a PETZL cég kizárólag kalandparkok számára tervezte. Az ott dolgozók alpintechnikában jártas, nagy gyakorlattal rendelkező túravezetők. Legfőbb alapelvük a biztonság, amely érdekében a résztvevő csoportok kötelező oktatáson vesznek részt, amely keretében megtanulják a biztonságtechnikai eszközök helyes használatát és ennek segítségével elsajátítják az alapvető alpintechnikai ismereteket.Minden 14 év alatti résztvevő mellé kötelező a túravezetői vagy szülői felügyelet!. A pályarendszeren egyszerre maximum 50 fő tartózkodhat!Gyermekek biztonságosan 130 cm -es magasságtól vehetnek a túrákon részt! Menetidő: 1-1 pálya esetén 30-40 perc, míg kombinált pályánál kb.60-80 perc szükséges a végighaladáshoz. Minden résztvevő fényképes oklevelet kap, amely tanúsítja a túra teljesítését.

A Barlangfürdő

2009. szeptember 28., hétfő

http://picasaweb.google.hu/maannanyi/BarlangfurdoDia#slideshow/5396285637232180786



Európában egyedülálló!

A Barlangfürdő Északkelet-Magyarország gyönyörű, turisztikai látnivalókban is gazdag környezetében, Miskolc város üdülőterületén, Miskolc-Tapolcán található. A régió turisztikai gazdagságát az Európában egyedülálló Barlangfürdőn kívül olyan nevek jelzik, mint Hajdúszoboszló, Mezőkövesd (gyógyfürdők), Aggtelek (barlang), Tokaj és Eger (bor) Hortobágy (puszta), Mátra, Bükk, Zemplén (hegyek, erdők, vadászat) stb.


A terület igazi kincse a Barlangfürdővé kialakított Tavas-barlang, melyet a víz évezredeken át vájt ki a kemény mészkősziklákból. Bár a Barlangfürdő alapjául szolgáló Tavas-barlangot már az ősember is ismerte.
Barlangfürdővé való átalakítására hosszú előkészítő munka után csak 1959-ben került sor. Ebben az Európában egyedülálló adottságú Miskolc-Tapolcai Barlangfürdőben páratlan élmény a természet fedett uszodájában a hegy mélyéről fakadó kellemes hőmérsékletű termálvízben úszni, fürödni, élvezni a tiszta, minden szennyeződéstől mentes levegőt. Sokan esküsznek gyógyhatására is, ami elsősorban a kellemes, gyógyító barlangi klímájának, valamint a meleg karsztvizének köszönhető.

Az úgynevezett fürdőházak folyamatosan váltották egymást 1934-ig, amikor is Tapolcát hivatalosan üdülőhellyé nyilvánították. Az üdülőhellyé válás látványos következményeként megjelentek a vendéglátóhelyek, fogadók, panziók, s rohamosan nőttek egymás mellett az épületek, villák. A fejlődés és fejlesztés középpontjába a gyógyvíz került. Ennek jegyében bontották le a régi fürdőépületet 1938-ban, s helyén még ebben az évben megnyitották az új tavi-fürdőt, impozáns fürdőházával. Ez 1969-ig állt. Ekkor építették meg a barlangfürdőből sziklaalagúton megközelíthető két kagyló alakú szabadtéri medencét. Emellett helyezkedik el az ún. termálfürdő épülete, mögötte pedig a barlangfürdő. A külső (jelenleg is látható) épület 1841-ben készült, s az akkori európai listán a harmadik helyen jegyezték fel. (A korszerűség és a vízminőség, gyógyhatás volt a mérlegelési szempont.) A külső létesítmények között említést érdemel az 1923-ban épített (majd többször is bővített) strandfürdő. Napjainkban is kellemes környezetben helyezkedik el a strand, feszített tükrű 50 méteres úszómedencéjével és 100 méteres nagymedencéjével. Az utóbbi évek létesítménye, s egyben a strand bővítése a gyermek-strandrész kialakítása volt, amelyet a pavilonokkal szegélyezett strand bejárata előtti úton átívelő fahídon lehet megközelíteni.



Miskolc-Tapolca igen jelentős - ma már egyetlen - melegforrása a Barlangfürdőben lévő Termál-forrás, mely kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, langyos vizű, időnként felszínig felemelkedő karsztforrás. Vízhőmérséklete 24-31 oC között ingadozik, de átlagban 30 oC-al lehet számolni. Vízminőségének jellemzésére az alábbi - jellemzőnek tekinthető - elemzési eredményeket mutatjuk be:

általános jellemzők

pH: 7,1
vezetőképesség: 570 µS/cm
kémiai oxigénigény: 0,7 mg/l
karbonát keménység:180 mg CaO/l
összes keménység: 183 mg CaO/l
szabad széndioxid: 75 mg/l
ldott oxigén: 3,3 mg/l

Anionok

hidrogénkarbonát: 396 mg/l
szulfát: 27 mg/l
klorid: 8 mg/l
nitrát: 1,3 mg/l
nitrit: 5,00 mg/l

Kationok

kalcium: 113 mg/l
magnézium: 11,4 mg/l
nátrium: 9,7 mg/l
kálium: 2,5 mg/l
mangán: 0,00 mg/l
vas: 0,00 mg/l

Nyomelemek

jodid: 0,005 mg/l
bromid: 0,05 mg/l
fluorid: 0,17 mg/l

Ez a termálvíz nem olyan tömény, mint egyes gyógyvizek (a fürdőegyüttesben felhasznált termálvíz összes sótartalma nem éri el az 1000 mg/l-t sem) és sokan éppen ezért kedvelik. Ebben a vízben ugyanis - szemben az egyes sokkal töményebb gyógyvizekkel - korlátlan ideig lehet fürödni, úszkálni, ki lehet próbálni a pompás dögönyözőt és a többi vízi attrakciót. Ezek most tovább bővülnek és gazdagodnak: a sokak által ismert barlangi medencéhez újonnan kialakított tárószakaszok, frissen feltárt természetes járatok és termek kapcsolódnak. A "Gömb terem" a vidám meglepetések kedvelőit várja, mellette pedig egy óriási pezsgőfürdőben víz alatti vízsugarak masszírozzák a vendégeket. Kissé távolabb egy rejtett szerkezet mozgatta "föld alatti folyó" vízáramával szemben - vagy éppen annak segítségével - juthatunk a legrégebben feltárt, legszebb barlangi szakasz fürdőmedencéjébe.

A Bükk hegység lábánál található Miskolctapolca gyógyhatású forrásvizével és természetes meleg vizű barlangfürdőjével mind jobban kiérdemli a hazai és a külföldi vendégek elismerését. A látogatók az időjárástól függetlenül válogathatnak a termál-, tavi, illetve barlangfürdők között. A 31 Celsius-fokos víz kalcium, magnézium-hidrogénkarbonátos, nyomokban metabórsav, metakovasav, jód, bróm és radon tartalmú. A fürdő termálrészében két gyógymedence található, innen juthatunk a különleges élményt nyújtó természetes barlangfürdő 5 medencéjébe és a szauna parkba.


A Barlangfürdőben különböző medencék, zuhanyozók, kádfürdők várják a vendégeket. A víz gyógyító hatása betegek és egészségesek számára egyaránt regenerálódást nyújt.
A fürdő előtermének szétnyitható üvegkupolája alatt kellemes környezet fogadja a belépőt; díszkúttal, márványszoborral, pálmafákkal, kényelmes ülőhelyekkel. Természetesen van büfé is. 1936-ban fedezték fel a 150 m hosszú barlangot, amelyet 1941-ben nyitottak meg. A kupola 212 db cölöpre és az ezekre öntött vasbeton koszorúra épült. Az itteni víz szívműködési zavarok, érbetegségek, vérnyomás és vérkeringési zavarok gyógyítására alkalmas. A tavi fürdőt 1969-ben építették. (Előtte volt egy régi favázas tavi fürdő, amelyet lebontva építették fel a mait.) A barlangfürdőből sziklaalagút vezet a két kagyló alakú szabadtéri medencéhez. Az egyik medencén beton kagylóhéj képez tetőt. Itt 4-5 vastag vízsugár alatt lehet dögönyöztetni testünk izmait.

A Barlangfürdőben azonban nem kell lemondanunk a szabadban történő fürdőzésről, a tapolcai park látványáról sem: míg a barlang a természet mesteri alkotása, addig a tavi medencék és a fölé hajló könnyed és elegáns kagylótető az emberi alkotóképességet dicséri.



A Barlangfürdőben nincs téli és nyári szezon. A barlangjáratokban örök tavasz van, legyen a külszínen rekkenő hőség avagy csikorgó fagy.
A külső medencékben (a Kagyló alatt) a meleg termálvíz oltalmából élvezhetjük a havon szikrázó téli napsütést; nyáron a szabadban állnak a napozóágyak, s a déli hőség elől kínálnak felüdülést a barlangjáratok. A fürdőzés kiegészíthető szaunázással, illetve egyéni gyógykezeléssel is. A páratlan mikroklíma, a tiszta, kék víz, a látvány és az egyedi terápiák után egyre többen távoznak felfrissülten és gyógyultan a Barlangfürdőből, hogy másoknak is elmondhassák: ez egy csoda ...

Miskolctapolca jelentősége Miskolc vízellátásában

2009. szeptember 27., vasárnap

MiskolctTapolca vízellátási szempontból meghatározó szerepet tölt be Miskolc életében.
Nem csak mint pihenőcentrum fontos, de az itt fakadó hideg karsztforrások foglalásával biztosítják Miskolc város ivóvízellátásának 50 %-át, ami 1998-ban havonta 950.000 m3 (naponta átlagosan 31.000 m3-nyi) tiszta, egészséges, rendkívül jó ízű ivóvizet jelent.

A legbővízűbb karsztforrások általában a Bükk peremén fakadnak. Ezek közül az egyik legnagyobb a Miskolc-Tapolcán lévő egykori hidegvízű forráscsoport, mely ma szivattyúzott karsztforrásként (Új-kút, előtte Olasz-kút, melybe szivornyával több kisebb forrás vizét is bevezették) adja le vizét. A forrás túlfolyójának szintje - melyet az utóbbi években több alkalommal is tartósan elért, azaz ekkor volt szabadon kifolyó vízhozam - 126 m-el van magasabban a tengerszintnél. (Annak ellenére, hogy a forrás foglalása miatt innen túlfolyó víz ritkán van, a Hejő-patak ma is aktív a parkban, a tóban fakadó források, ill. a völgyön lefutó vizek miatt.)
Az összes többi Miskolc környéki számot tevő, vízellátási célokra foglalt karsztforrás fakadási szintje ezen kilépési szint felett van. Ezek közül a Tavi-forrás 7500 m3, a Szent György-forrás 600 m3, az Anna-mésztufabarlangban mésztufából és dolomitból fakadó Anna-forráscsoport 4000 m3, a Szinva-fő-forrás 11.000 m3, a Szinva-felső-forrás 1000 m3, a Felső-forrás 900 m3, a Garadna-forrás 13 m3, a Király-kút 400 m3 ivóvizet ad naponta átlagosan Miskolc városának. (A közölt sokévi átlagértékekből az is sejthető, hogy jelentős mennyiségű, szabadon elfolyó vize - mindig aktív patakja - a jelzett források közül csak a Garadna-forrásnak van, a többieknek csak időnként.)

Vízkilépési szintje kissé az Új-kút vízkilépési szintje felett van. Átlagos, szivattyúzott napi hozama 1300 m3, melynek túlnyomó többsége a Barlangfürdő vízellátását biztosítja. (Valamikor a langyos vizű források is több helyen törtek fel a Barlangfürdőben és az előtte lévő területen, de a foglalás során ezek megszűntek. Ezzel szemben a Barlangfürdő mögött húzódó tárórendszerben több helyen elérték a vízszintet, melyben 22 oC körüli hőmérsékletű langyos, ill. 12 oC körüli hideg vizeket találtak.)
Miskolc város fürdővíz ellátásában a forrásfoglalásokon kívül mélyfúrású kutak is részt vesznek. Ezek 40 oC-os, vagy annál is melegebb vizet szolgáltatnak, összesen napi 4400 m3-nyi mennyiségben. Ezek ugyanabból a rétegből nyerik vizüket mint a Termál-forrás, csak mélyebbről, ezért melegebbek és magasabb a sótartalmuk.

Természetesen nem csak Miskolc használja a Bükk hegység vizét, hanem a bükki települések és a Bükk környeztében lévő mintegy 80 város és község. Ezek részben forrásfoglalásokon keresztül befoglalt forrásokat jelentenek Kács és Sály (összesen 5000 m3 napi átlaghozammal), Bélapátfalva, Mónosbél és Szilvásvárad (összesen 2800 m3 napi átlaghozammal) térségében, valamint zömében melegvizű és langyos vizű fúrt kutakat Eger, Mezőkövesd, Bogács, Felsőtárkány, Egerszalók térségében mintegy 20.000 m3 napi átlaghozammal. A Bükk É-i részén fakadó nagyobb források egy része egy-egy kisebb település teljes vízellátását úgy biztosítja (pl. a mályinkai Tó-forrás a maga napi 40 m3-ével), hogy túlfolyó vize is marad. Ezen túlmenően a Lázbérci-tározó teljes vízutánpótlását is a Bükk É-i részén lévő nagy karsztforrások biztosítják, így azt mondhatjuk, hogy a Bükk részben vagy teljes egészében mintegy 400.000 embernek ad folyamatosan jó minőségű, tiszta és egészséges ivóvizet.
A források és mélyfúrású kutak vizét a Bükk gyomrában tározott csapadékeredetű karsztvíz biztosítja. Ennek a karsztvíztömegnek a legmagasabb pontja általában a Nagymező alatt található mintegy 250 m-el a felszín alatt, kb. 530 m tengerszint feletti magasságban.
A karsztvízszint ingadozása igen jelentős, a Nagymező alatt az utóbbi 7 esztendőben mintegy 20 m volt, de pl. Répáshuta környékén 70 m-t is meghaladó vízszintváltozásokat tapasztaltunk, valamint van irodalmi adatunk a 100 m-t meghaladó barlangi karsztvízszint változásokra is.
Ezt a nagymennyiségű karsztvizet - melynek alsó felületét több száz, ill. bizonyos esetekben több ezer méter mélységben lehet meghatározni - az egykor hullott csapadék biztosítja. A források fakadási szintje alól csak a meleg és langyos vizek bukkannak a felszínre, ill. a felszín közelébe, hideg karsztvizek esetében csak a pillanatnyi csapadékból keletkező leszivárgó vizekkel lehet számolni.
Emiatt, ha 3-5 hónapig nem hull számot tévő csapadék, akkor az komoly vízhiányt okoz a hegységben, illetve Miskolcon, valamint a környező településeken. Ez azt jelenti, hogy a felszínre kilépő források hozama jelentősen lecsökken - adott esetben ki is száradnak források -, valamint a víztermelő létesítményekből is jelentősen kevesebb vizet lehet kiemelni, s azt is nagyobb mélységből. Ma, az utóbbi 30 évet figyelembe véve, mintegy 700 mm-es átlagos évi csapadékmagassággal, illetve az ebből származó átlagosan közelítően 160 millió m3 évente megújuló víztömeggel lehet számolni a Bükk teljes felületére vonatkoztatva. Ennek a víztömegnek mintegy harmada jut le a karsztvízszintig, s onnan mozog a források, ill. vízkivételi helyek felé. A karsztvízszintig lejutó vízmennyiségnek mintegy a fele - az utóbbi években kb. 26 millió m3 évente - a társadalmi vízforgáson keresztül jut vissza a természetbe, a másik része viszont közvetlenül, mint ökológiai vízkészlet hasznosul források, patakok, tocsogós helyek formájában.

2009. szeptember 26., szombat

Miskolctapolca története "Babonás ez a táj, melynek látványa is gyógyít"


Tapolca a természeti szépségekben bővelkedő Hejő patak völgyében, a Bükk hegység keleti részében helyezkedik el. Üdülőterületté válása a 20. század első felének Miskolc közelségében, s egy nagyváros igényeinek megfelelően történt. A kis település sajátosságait az itt feltörő gyógyforrások adják. Ezek nemcsak a növényzetet határozzák meg , hanem egy jellegzetes, páradús levegőt is kialakítottak. A pihenni vágyók nemcsak ezért, hanem -s főleg - gyógyhatású szabad strandjáért keresik fel nagy számban.


Tapolca látványai, különlegességei közé tartozik az őskorból megmaradt emberi telephely. Az 1920-as évek elején bukkantak a Szentkereszthegyen lévő barlangban a jégkori ember maradványaira. A leletek harminc-negyvenezer évesek, pattintott kőeszközöket, női ékszerként használt darabokat, s csontleleteket is tartalmaznak. Ezek egykori kiállításon voltak láthatók, jelenleg a leletanyag töredékét a Hermann Ottó Múzeum ősrégészeti gyűjteménye őrzi.A település folyamatos lakottságra utal az őskori földvár, illetve annak napjainkban látható maradványa is. A mai barlangfürdő felett a múlt század utolsó évtizedeiben bukkantak először a sánc (akkor még jó állapotban megmaradt) maradványaira. A 20. század elején kőbányát nyitottak a közelben, s ez nem csak a hegyoldalt, hanem az őskori maradványokat is erősen károsította, pusztította. A szakemberek felvetése szerint ezen a területen az első telephely a neolitikumban keletkezett, majd a késő bronzkorban, ezt követően pedig a késő keltakor embere lakta, használta.


A Miskolctól 7 km-re található Miskolc-Tapolcai üdülőhely, különleges mikroklímájával, helyi jelentőségű, védett parkjával, csónakázó tavával, s a gyógyhatású termálvíz vájta természetes üregek feltárásaira megépült Barlangfürdőjével várja a pihenni, szórakozni, üdülnivágyókat.
A városból gépkocsival, helyi autóbusz járattal és ma már kiépített kerékpárúton is eljuthatunk Miskolc-Tapolcára. Külön kiemelendő, hogy ezt az utat a Hejő-patak mentén gyalog, futva vagy kocogva is megtehetjük.


Tapolca már 13-14. században összekapcsolódott Miskolc és a szomszédos kisebb települések, egykori falvak történetével. A Miskolcot alapító nemzettségeknek itt volt a központja, itt alakította ki a temetkezési helyét is. A monostor meglétére 1219-ből utal az első adat. A 14 század második felétől már nem használták temetkezési helyül, de a bencés szerzetesek továbbra is itt lakhattak. Az apátságot a 16 század elején, közepén többször is támadás érte, a török időkben is pusztították. A rombolások eredményeként az épületek tönkrementek, a szerzetesek elmenekültek, a környezet elvadult, elmocsarasodott. Ez is oka lehet annak, hogy az egykor virágzó kultúra tárgyi emlékei mindmáig nem kerültek elő a föld mélyéből.Az elpusztított, felégetett, elmocsarasodott Tapolcáról nagyon hosszú időn keresztül nem szólnak a feljegyzések. A 19. század közepétől megszaporodtak az említések, de még ekkor sem nevezik településnek, lakott helynek. Görömböly határában, e településhez tartozó pusztaként nevezik, amelyről mindenki tudja, hogy vize soha nem fagy be. A forrás környéki rengetegben ekkor még honosak a nagyvadak (őz, szarvas, vaddisznó), de találkoztak medvével is. Jellegzetességét a miskolci és görömbölyi lakosok szőlői adják. A leírások szerint ezek a dombok különösen jó bort teremtek. Lakott hely ugyan nem volt, de a mai fürdő "őstörténete" visszanyúlik a 18. század elejére, melyről a fürdőről szóló bejegyzésből részletesen tájékozódhat az olvasó.